A sorozat második részében a centerek bal oldalán tüsténkedő játékosokat veszem górcső alá. Nézzük kik alkotják a Rangers gárdáját ezen a poszton:
Rangers: Vaclav Prospal, Chris Higgins, Sean Avery, Donald Brashear, Aaron Voros, Brandon Prust
Hartford: Evgeny Grachev, Brodie Dupont, Dane Byers, Justin Soryal, Jordan Owens, Devin Didiomete,
ECHL: Ryan Hillier, Chris Chappell,
Junior – Észak Amerika: Ryan Bourque, Chris Kreider, Carl Hagelin, Eric Hunter (?), Greg Beller
Junior – Európa: Tomas Zaborsky, Roman Psurny
Vaclav Prospal: A 34 éves cseh szélső, igazi „cápa” volt Sathertől (1 év/1,1M). Talán mondhatjuk azt is, hogy az egyetlen jó UFA igazolása. Prospal nemcsak a szélen érzi otthon magát, center hiány esetén a pálya közepén is megállja a helyét, kiválóan hozza el a bulikat. Gaborikkal
nagyon megértik egymást, rengeteg Gabby gólt Prospal készít elő. A befejezésekkel már vannak gondjai, de tűrhető. Túl van már karrierje csúcsán, viszont idén jól megy a szekér. Ez annak is betudható, hogy Prospal minden páratlan évében kiemelkedőt nyújt, a következőben pedig felejthető a teljesítménye (idén a páratlan év aktuális nála szerencsére J). Talán még az is plusz motivációt ad számára, hogy a Tampa az idény kezdete előtt kivásárolta a még futó három éves szerződéséből, ezért is volt olyan olcsó. Lehet még benne 2-3 jó év, elfogadható áron megtartanám a következő évre is (2-3M). Fénykorában első soros volt, mostanra már csak a kényszer miatt játszik ott, de stabil második sorra simán jó.
Chris Higgins: A New Yorkban született, de Montreal fanatikus Higgins négy évet töltött el a Canadienssel, idén került hozzánk a Gomez csere keretében. Első három évében 20 gól felett produkált, de karrierjében tavaly egy törés keletkezett és visszaesett a teljesítménye. Idén is impotens a góllövést tekintve, pedig a helyzetei igenis megvannak, mégis még mindig csak 6 gólt lőtt. A védekezése viszont több mint jó, emberhátrányos egységünk megbecsült tagja. Jövőre UFA lesz, gyaníthatóan le fog lépni, és mivel pocsékul teljesít elől, elképzelhető, hogy már márciusban megpróbáljuk valamilyen cserébe bevonni. Jelenlegi formájában a checking line-ban tudom elképzelni csak, potenciálját tekintve viszont második soros szélső lehetne. TRADED.
Sean Avery: Szerintem senkinek sem kell bemutatni a 
New Yorkban üzemeltet egy éttermet, nyáron a Vogue reklámarca, szinte minden jelentősebb New Yorki divatbemutatón feltűnik. Van saját weboldala (http://www.seanavery.com/), jelen van a twitteren is, bár ebben nem vagyok még 100%-ig biztos (http://twitter.com/seanaverydotcom). Imádja New Yorkot és New York is imádja őt. Nemcsak a nagy szája és szereplési mániája teszi őt azzá, aki, hanem az is, hogy emellett még a jégkoronghoz is ért. Idén „már” 19 pontnál tart, pont, mint a csodálatos kapitányunk. Van, hogy felhergeli magát egy-egy meccsre és ilyenkor megállíthatatlan, kapásból három ilyen meccset tudnék említeni. Az első, két éve mikor a Debilst 4-1-gyel kiütöttök a playoffból. A szériából konkrétan arra a meccsre gondolok, amikor született az Avery Rule. A második egy szintén tavaly előtti Toronto elleni meccs, amikor is a bemelegítésnél már összeveszett Blake-kel és Tuckerrel, majd kétszer verekedtek is Darcyval, emellett szerzett két gólt és egy asszisztot (javítsatok ki, lehet tévedek). A harmadik pedig idén a Dallas elleni meccs 1 gól 3 gólpassz, a többire ti is emlékeztek szerintem. Egy jó csapatban semmiképp sem lehet több egy harmadik soros játékosnál, de nálunk néha még az első-második sorban is beveti az aktuális edző.
Donald Brashear: Nehéz róla jó dolgokat írni. Sather egyik legnagyobb melléfogása, két évre írt alá, úgy, hogy már elmúlt harmincnyolc. Ez azt jelenti, hogy a 1,4 milliós cap hitjétől jövőre sem tudunk megszabadulni, hacsaknem cseréljük el valahova (ez kizárt). Azért jött, mert Torts többre tartotta Orrnál, jobb játékos is volt. A „volt” szón a hangsúly, mert már nem az. Tavalyhoz képest lelassult, a játékhoz hozzátenni már nem tud, sajnos verekedésben sem az igazi már, többször is elverték idén. Vagyis kijelenthetem, teljesen haszontalan a csapat számára. Jobban járunk, ha év végéig padozik, utána pedig visszavonul, legalább a helyet nem foglalja az öltözőben. Persze a Flyers ellen, majd ofkorsz be kell vetni, hogy lecsapja Briere-t vagy Gagne-t. Twitter accountja (http://twitter.com/dbrashear87), ha valaki esetleg elvetemült Brashear rajongó lenne.
Aaron Voros: Nem hittem volna, hogy a tavalyi év után tudok róla pozitív dolgokat írni, de mégis. Az, hogy jó párszor csak a press boxból nézhette a meccseket idén, jó hatással volt rá. Fejlődött a fizikai játéka és némileg a verekedésekben is jobb. Tavaly kivétel nélkül minden bunyójában laposra verette magát. Offenzív játéka továbbra sem éri el az elégséges szintet, de tőle ezt nem is nagyon várom el. Ideális 13. ember lehet belőle, ha tartani tudja ezt a formáját. Újabban ő is nyomul twitteren, és igen intenzíven irogat (http://twitter.com/Voros34).
Evgeny Grachev: A fiatal orosz, Stepanon kívül a másik nagy reménységünk. 2008-ban, amikor draftoltuk még centert játszott, de amint átment Amerikába játszani, az OHL-es csapatában szélső poszton kell helytállnia. Ez kiválóan sikerült (60 meccsen 40 gól, 40 
gólpassz), és döntőt játszott a Battalionnal, de sajnos alulmaradtak a Taylor Hall vezette Windsor ellen. Az év újonca lett az OHL-ben. Hasznos mind emberelőnyben, mind emberhátrányban, tavaly több gólt is lőtt hátrányban. Mivel igen jó testfelépítésű játékos, a játék fizikai részében is igen jó, kiválóan tudja fedezni a pakkot, és jól ütközik. Idén profinak állt, és a Hartfordban szerepel. Mérlege nem rossz, de azért a várakozásoktól egy kicsit elmarad (47 meccs, 11 gól, 12 assziszt). Persze azért ebben az is szerepet játszik, hogy nála minimum 3-4 évvel idősebbek között kell helytállnia. Nagyon sokat várunk tőle, megvan benne egy elsősoroshoz illő potenciál, de még idő kell neki, hogy hozzászokjon a profi játékhoz. Ha idén így folytatja a csapat, szerintem sor kerülhet a nagy csapatban való bemutatkozásra is.
Brodie Dupont: Gracsevhez hasonlóan ő is centerként kezdte, de újabban már a szélen is feltűnik. Immáron harmadik éve profiskodik, 2005-ben a harmadik körös választásunk rá esett. Checking line kaliber, emberhátrányban kifejezetten hasznos, az offenzív potenciál mostanában nem túlzottan dolgozik benne, talán egyszer valamelyik NHL-es klub negyedik sorában kap majd lehetőséget. Nem vagyok benne biztos, hogy mi leszünk azok, akik megadják ezt neki. Ha valakihez hasonlítani kellene, akkor Jed Ortmeyert említeném.
Dane Byers: Már negyedik éve nyomja a farmban 2004-es választásunk. Nemrég megválasztották a WolfPack kapitányának. Játékát Avery-éhez tudnám hasonlítani. Kedveli a fizikai hokit, sokat bunyózik, de pontokat is gyűjt a büntetőpercek mellé. Tavaly egy csúnya térdsérülés hátráltatta, talán ezért sem tudott idén megragadni a Rangersben. A lehetőséget megkapta a bizonyításra, nem is játszott rosszul, de Tortorelláék visszairányították az AHL-be azért, hogy többet játszhasson. Néha az első sorban is lehetőséget kap lent. Duponthoz hasonlóan, ő is 3.-4. soros lehet maximum NHL-es szinten.
Justin Soryal: Beceneve Scaryal. Ez mindent elmond arról, hogy milyen felfogásban közelíti meg a jégkorongot. J Sohasem draftolta NHL-es gárda, játéktudása alapján ez teljesen rendben is van. Idén eddig egy gólpassza van 35 meccsen, gondolom az is valami másodlagos assziszt lehet. Mint már utaltam rá, inkább a fizikai hokit részesíti előnyben, pályafutása során rengeteget bunyózott, azonban idén visszaesett ebben is, egyre kevesebbszer dobja le a kesztyűt. Pedig egykoron még az OHL legjobb verőemberének számított, erről Marc Staal is tudna mesélni. Ezen tudás birtokában kijelenthetjük, hogy kevés esélye van NHL szinten játszani. Egyetlen szerencséje, hogy még van egy év vissza a szerződéséből, így jövőre is bizonyíthat majd, mindenesetre szívesen látnám Brashear és Voros helyett a csapatban. Visszanéztem néhány AHL-es bunyóját a Youtube-on, kiválóan tud ölni Phantoms játékost, ez alapján nálam megváltotta a belépőt az NHL-be, Carcillot is meggyalázná. :P
Jordan Owens: Szintén szabadügynökként kapott szerződést tőlünk. Először csak a Hartforddal állt munkaviszonyban, de bizonyította rátermettségét és tavaly a Rangers is kínált neki szerződést, amit ő el is fogadott. A WolfPack legjobb kétirányú játékosa, játékán fokozatosan dolgozik, és szépen fejlődik a srác. Idén kisebb sérülések hátráltatják, de ezek ellenére is jól teljesít. Gordie Clark (egyik fő játékos megfigyelőnk) imádja, és reális esélyt lát Owens csapatba kerülésére a jövő évet illetően. Mint a többiek, ő is a checking line-ba lehet jó.
Devin Didiomete: Soryal klónja, csak ő még brutálisabb a statisztikákat tekintve, átlag 200 büntetőpercet tud felmutatni évente. Beleköt még az élő fába is. Az edzőtáborban eltörte a kezét, ezért az idény elején pár hetet ki kellett hagynia, ez idő alatt a WolfPack meccseinek kommentálásában segédkezett. Színes egyéniség. A játékhoz való intelligencia mellett hiányosságaként említik a korcsolyázó tudását is. Nem valószínű, hogy Rangers mezt húzhat akár egyszer is magára, AHL-ben jó lesz pár évig katonának.
Ryan Hillier: Az OHL-ben sztár volt, profi karrierjének első évét, vagyis a 2008-09-es évet egy makacs ágyéksérülés nehezítette. Az AHL-ből az ECHL-es Charlottehoz irányították, majd idén saját kérésére egy másik csapathoz került kölcsönbe, a Wheeling Nailers együttesében próbálkozik. Gyaníthatóan sérülése rányomja bélyegét az egész karrierjére. Szerintem nem sok időn belül felhagy a profi jégkoronggal.
Chris Chappell: Nem is oly rég írtam már róla. Az OHL-es Saginat Spirit csapatkapitánya volt tavaly, igazi power forward méretekkel rendelkezik, kiváló mérleggel érkezett juniorból, a profi életre való átállás neki sem ment zökkenőmentesen. A Hartfordban kezdett, majd néhány meccset a Charlotte-ban kellett lenyomnia. Decemberben ismét az AHL-ben kellett volna játszania, de megsérült és már másfél hónapja a sérültek listáját gyarapítja. A megfigyelők mindenesetre annyit megjegyeztek róla, hogy a helyezkedésén és a korcsolyázó tudásán javítania kell. Csak nehogy Hillier útjára lépjen ezzel a hosszú kihagyással…
Ryan Bourque: Tavalyi harmadik körös választásunk. Apja Ray Bourque, akit senkinek sem kell bemutatni. Ryan a QMJHL-ben, a Quebec Remparts gárdáját erősíti (itt edző és GM is Patrick Roy). Első szezonját tölti a ligában, ahol az újoncok pontlistáján a 6. helyen szerepel, lehetne ez jobb is, ha nem kellett volna pár meccset kihagynia a WJC miatt. A szezont egy kicsit gyengébben kezdte, nyilván azért, mert meg kellett szoknia a junior liga légkörét, de mostanára már egész jól beilleszkedett. Az utánpótlás (U20) világbajnokságon aranyérmet nyert amerikai csapat tagja, de nem játszott oly meghatározó szerepet, mint Stepan vagy éppen Kreider. Alacsony termetét gyorsaságával ellensúlyozza, ezt már a Rangers edzőtáborában is megmutatta. Jól lát a pályán, igazi playmaker válhat belőle, de még sokat kell tanulnia mind az offenzív, mind a defenzív zónában történő játékról. Ha ez sikerül, akkor jó kis NHL játékos válhat belőle.
Chris Kreider: Szintén az előző évben draftolt játékosunk, elég keveset lehetett róla tudni a draft előtt, lévén, hogy középiskolai bajnokságban játszott tavalyig. Idén viszont már a Bostoni főiskola (Boston College) csapatát erősíti. Nála sem volt problémamentes az 
átállás, egyelőre a főiskolán nem azt nyújtja, amit kellene. Testfelépítése és korcsolyázótudása, gyorsasága már most nagyon lenyűgöző, de mégsem termeli úgy a pontokat, ahogy az elvárható lenne egy elsőkörös húzástól. Igaz egyelőre, nem is kap nagy jégidőt a csapatában, remélhetőleg jövőre ez változni fog és akkor majd beindul. Mint már említettem, ő is meghívást kapott a junior vb-re, ahol bajnok is lett az USA csapatával. Bármilyen meglepő, itt 180 fokos fordulatot vett játéka, és a hét mérkőzésen szerzett hat találatával a torna egyik legeredményesebb játékosa lett. Amikor draftoltuk, már akkor is mondták, hogy belőle nem lesz egyik napról a másikra NHL érett játékos, hanem időt kell neki hagyni, kb. 3-4 évet. Ha ezt vesszük, akkor még bőven belefér ez a gyengébb szezon. Nagy remények vannak vele szemben, top six potenciál minimum.
Carl Hagelin: 2007-es hatodik körben draftolt játékosunk. Kevés olyan európai van, aki ilyen sok időt kibír a junior ligákban, mint ő, ez mindenképp becsülendő benne, tényleg be akar kerülni. Már a harmadik évét koptatja a Michigan egyetemen és mára már a csapat húzóemberévé nőtte ki magát. Az egyetemi bajnokság kanadai táblázatán a 4. helyet foglalja el, és valószínűleg jelölik Hobey Bakerre (Egyetemi bajnokság legjobb játékosa díj). Könnyen lehet, hogy a jövő évet is az egyetemen tölti még. Egyelőre rá is várni kell, 2.-3. soros szélsőt látok benne, ha minden jól alakul. Szerintem még két év (egy egyetem és egy AHL) kell neki, hogy NHL közelébe kerülhessen.
Eric Hunter: Ezt a nevet addig nem is hallottam, míg körbe nem néztem a prospectek között. Már 23 éves, 2006-os választás, az Albertai egyetemen játszik már három éve, 20 meccsen 25 pont a mérlege, egy igazi sötét ló, mert nem igazán szerepel a csapat tervei között, de még van egy év dönteni a jövőjéről. BUST közeli.
Greg Beller: A Manitobai egyetem játékosa, sajnos ott sem a legjobbak között kap helyet, így a mi terveink között sem szerepel. BUST.
Tomas Zaborsky: Igazi posztja balszélső volt, de az utóbbi három évben már centerként játszatják. Ő már megjárta a Hartfordot és a Charlotte-ot is, de visszatért Európába, a finn ligában kergeti jelenleg a pakkot. BUST
Roman Psurny: Egy nevenincs cseh prospectünk, soha nem ment át Amerikába, és nem is fog, a cseh ligában is hanyagolható teljesítményt nyújt. BUST. (Fail, mert 35 meccsen 36 pont, nem tudom miért kevertem, egy másik prospectünkkel, na mind1, a lényeg, hogy a Rangers franchise nem tervez közös jövőt Psurny-val.)
Nem mondhatnám, hogy a mennyiséget tekintve hiányban szenvedünk a balszélső posztot illetően. De itt is hiányzik egy igazi Kovalchuk féle sztár szélső. Ezt az űrt hivatott betölteni Prospal, aki nagy igazolás volt. Igazából viszont a második sorban lenne a helye, mint már írtam is fentebb. Ha jövőre is meg tudnánk tartani, az nagy fegyvertény lenne. Avery nálam a harmadik sorba simán elfér, a negyedik sorban pedig a Voros/Prust (róla később) duó egyike elkaristolhat. A hiányzó posztra eltudom képzelni Grachevet vagy Kreidert, de még idő kell nekik, nem biztos, hogy ez jövőre jön el, esetleg Dubinsky vagy Drury lesz kitolva hosszabb időre a szélre.
A közelgő cserestop alkalmával a megszerezhető balszélsők listáján a következő játékosok közül válogathatunk (de nem fogunk, mert most már végképp nem lesz hely): Kovalcsuk, Kariya, Demitra (talán), Kozlov, Whitney, Modin, Frolov (talán), Tkachuk (hell no), Torres, Bourque. First line LW posztra csak és kizárólag Kovalcsuk alkalmas hosszútávon, de rá csak július elsején érdemes költeni, most a fél prospect parkot be kellene áldozni érte (No Thanx :D). A többiek csak egy Cup Contender csapatnak nyújtanának segítséget rövidtávon, mi meg nem vagyunk azok, ezt bátran ki merem jelenteni (sorry).
2-3 év múlva:
| Gracsev/UFA | Stepan/UFA/Trade | ? |
| Prospal/Gracsev | Dubinsky/Anisimov | ? |
| Avery/Byers | Anisimov/Werek | ? |
| Prust/Voros/Dupont | Boyle | ? |
Aki még közel kerülhet a tűzhöz: Horák, Kreider, Owens, Hagelin.
Josh
twitter: http://twitter.com/joshhh85
