Miközben vártam a Rangers - Capitals meccsét kezdését igazán "szívszorító" hírt olvastam. Brendan Shanahan visszavonult. Mit is lehetne mondani erre hirtelen? Csak ennyi volt sajnos, hamar elrepült a 21 szezon és egy újabb személyes New York Rangers kedvenccel, egy korszakos egyéniséggel lettünk szegényebbek.

Shanny meghatódottan nyilatkozott a sajtótájékoztatón.

"Szeretnék köszönetet mondani a családomnak, minden barátomnak, akik segítettek elérni, hogy valóra válthassam gyerekkori álmomat azt, hogy az NHL-ben játszhatok. Én rendkívűl hálás vagyok minden edzőmnek, csapattársamnak akikkel valaha is együtt dolgozhattam pályafutásom alatt, megtiszteltetés volt velük lenni, tanulni tőlük. Miközben én mindig arról álmodtam, hogy az NHL-ben játszhatok, sohasem gondoltam arra, hogy ilyen szerencsés és boldog pályafutásom lesz. Szeretném őszintén megköszönni mindenkinek aki segített nekem teljesíteni ezt az álmot."

Ám ahoz, hogy mi vezetett idáig nézzünk bele Shanny feljethetetlen pályafutásába. Brendan Frederick Shanahan 1969. január 23-án született Canadában az Ontario állambeli Etobicokeban. Profi karrierjét az OHL-ben kezdte 16 évesen a London Knights csapatában. Hamar kiszúrták a játékosmegfigyelők ugyanis második évében 56 meccsen  már 92(39+53) pontot szerzett, sőt egy kis keménységért sem ment a szomszédba ugyanis 131 percet ült a büntiben. 1987 tavaszán meghívót kap a canadai juniorválogatottba és vele együtt a Csehszlovákiában tartandó botrányos világbajnokságra.

Aki esetleg nem ismerné a részleteket azoknak röviden: A szovjet - canadai meccsen hatalmas tömegverekedés tört ki. Sem a játékvezetők, sem a rendezők nem tudták szétválasztani a két csapat játékosait így egyszerűen lekapcsolták a villanyt. Zárásként mindkét csapatot kizárták pedig olyan későbbi korszakos egyéniségek voltak a jégen mint  Fleury, Shanahan, Keane, Zelepukin, Fedorov, Mogilny. Ez az egész meccs megérne egy sztorit szóval akit érdekel annak katt ide, akit pedig a videó érdekel az pedig ide bökjön. Nagyon elkanyarodtam a témától szóval vissza Shannyhez. Ilyen előzmények után cseppet sem véletlen, hogy az 1987-es játékosbörzén alig 18 évesen a második helyen kelt el. A New Jersey Devils foglalta le a játékjogát és 22 évvel később mint egy keretbe foglalva karrierjét itt is fejeződött be.

A London Knights egyébként évekkel később honorálta egykori kiválóságának teljesítményét és visszavonultatta Shanny 19-es számát. A London otthonában a John Labatt Centerben olyan jégkorongozók mellé került mint Rob Ramage, Dino Ciccarelli, Brad Marsh és Darryl Sittler!

Szóval 1987. Olyan nevek kerültek be ekkkor a ligába mint Pierre Turgeon, Joe Sakic, John LeClair vagy The Fleury. Első szezonja nem sikerült valami fényesen mindössze hét gólt szerez de keménységéből nem veszít 131 percet ül a padon. Ám teljesítménye fokozatosan javul és a Devilsben eltöltött négy szezon után 22 évesen már mint az egyik legjobb fiatal erőcsatárként tartják számon a ligában. Szabadügynökként válogathatott a jobbnál jobb ajánlatok között végül a Zenészek ajánlatát fogadja el és 1991. július 25-én aláír az akkor bombaerős St. Louis Blueshoz. Sőt a nyár végi Canada Cupra meghívót kap a válogatottba ahol olyan játékosok mellett tanulhatott mint Gretzky, Coffey, Larmer, Hawerchuk és Messier. A tornagyőzelemmel megszerezte pályafutásának első jelentős trófeáját.

St. Louisban sikert - sikerre halmozott de nem a csapattal csak egyénileg. Hiába a kiváló társak és a remeklő Hull - Shanahan duó a csapat rendre elbukott a playoffban. Négy szezon alatt mindössze egy alkalommal tudtak a második körbe lépni. Pedig Shannyre nem lehetett panasz. Karrierje során két st. louisi évében is eléri az ötven gólos határt (51, 52) egy alkalommal pedig a 100 pontot is átlépi. Teljesítményét a szakírók, az edzők  és a szurkolók  elismerik 1994-ben, részt vehet a Gardenben tartandó All-star gálán és tagja az év kezdőcsapatának.

Ám ugyanazon év tavaszán söpréssel esnek ki a rájátszásból így Shanny igent mond George Kingston szövetségi kapitány hívásának és részt vesz az 1994-es olaszországi világbajnokságon. Amúgy ezt mindig becsültem benne, hogy ha a válogatottról volt szó akkor sohasem hezitált hanem büszkén ment játszani a juharleveles mezben. A Shanahan, Sakic, Robitaille, Blake, Kariya vezette csapat 33 év után ismét aranyéremmel tért haza a világbajnokságról. Hősként ünneplik őket, újabb trófea a vitrinben.

Az 1995-ös rövidített szezonban még egyszer nekifutnak a kupagyőzelemnek de ismét elbuknak - ezúttal 5 meccsen - ami előrevetített egy lehetséges tradet. A pletykák a nyár folyamán valóra is váltak. Majdnem napra pontosan négy évvel a Blueshoz érkezése után 1995. július 27-én elcserélik Hartfordba egy bizonyos Chris Pronger nevű 21 éves hátvédért cserébe.

Gyakorlatilag egy agonizáló lassacskán végnapjait élő csapathoz került. Akkor már mindenki tudta, hogy a hartfordi franchise nem éppen életképes. Ha nehezen is a Whalers még élt ezután egy szezont mielőtt Coloradoba költözött volna de minden elmond a csapat erősségéről, hogy utolsó öt szezonjában nem tudta magát kvalifikálni a playoffra.  Kicsit elkanyarodtam. Szóval igazán nem jött ki a csapat edzőjével Mike Keeenan mesterrel sem ráadásul az újságírók is állandóan támadták. Nem véletlen,  hogy csak egy szezon és két meccs jutott neki amikor újra elcserélték. Halkan megjegyzem, hogy még így is 76 meccsen 79 pontott szerzett hartfordi szinekben és részt vehetett az 1996-os bostoni idényfelező gálán.

1996. október 9-én Brian Glynnel Detroitba cserélték Keith Primeuaért, Paul Coffeyért és egy elsőkörös draftjogért. Pályafutás legszebb éveit az autóvárosban töltötte. És mennyire csinált jó vásárt a Redwings? 46 gólt és 87 pontot tett be a közösbe  első szezonjában, mindkettővel a csapat legjobbja volt az alapszakaszban, a Redwings pedig 42 év után hódította el ismét a Stanley kupát majd egy évvel később meg is védte azt. Az egyéni elismerések sem maradtak el természetesen. Visszatérő szereplője volt az All - Star mérkőzéseknek, 1996 és 2002 között csak egyszer 2001-ben hiányzott.

Aztán eljött a 2001-02-es szezon. Bátran kimerem jelenteni, hogy ez volt Shanny legjobb, legfényesebb szezonja egész karrierje alatt. A szezon kezdetén Detroitba került Brett Hull, Luc Robitaille és Dominik Hasek a Redwings pedig az egyik legnagyobb esélyese lett a szezonnak. Ám a playoffig történt még egy - két említésre méltó dolog. 2002. január 12-én két gólt üt a Dallas elleni 4-2-es győztes meccsen megszerezve 1000. pontját. Alig egy hónappal később a torinoi olimpiai csapat alapembereként aranyéremmel tért haza, ezzel pedig tagja lett az elit Triple Gold klubnak. Azok a játékosok tartoznak ebbe bele akik nyertek olimpiát, világbajnokságot és Stanley kupát is. Újabb hónap, újabb mérföldkő. Március 22-én beveszi Patrick Roy kapuját megszerezve ezzel 500. gólját. A csúcs, a hab a tortára azonban júniusra marad. Megszerezte harmadik bajnoki címét a Detroit csapatával.

A következő két szezon elég vékonyra sikerül a számára, 160 meccsen összesen 55 gólt üt ami a képességeit figyelembe véve nem sok. Az egyetlen pozitívum, hogy humanitárius tevékenysége elismeréseként 2003-ban ő kapja a King Clancy Memorial díjjat. A lockout alatt azon kevés játékosok egyike akik nem jön át játszani Európába hanem pihenéssel tölti az idejét. Ez meg is látszott, utolsó detroiti évében újra megrázza magát 40 gólt üt és 81 pontot szerez összesen. Előbbivel a csapat legeredményesebb játékosa, utóbbival pedig a harmadik legeredményesebb a házi pontlistán.

A fiatalításba kezdő Redwingsbe azonban már nem fér be így 37 évesen 2006 nyarán  elfogadja a Rangers egyéves ajánlatát és New Yorkba igazol. Már az évad legelső meccsén belopja a Garden szurkolóinak a szívébe magát. Kétszer köszön be Olaf Kölzignek a Capitals kapusának, a másodikkal megszerezve karrierje 600. találatát. Ezzel ő lett a liga történetének 15. játékosa aki elérte ezt a határt. Folytatja remek szezonját a Rangersben, öt év kihagyás után 2007-ben ismét ott van az All-Star mérkőzésen ráadásul őt választják Kelet csapatkapitányának.

A szezonban végül csak 67 mérkőzésen lép jégre de így is 62 pontot szerez és Jagr mellett ő viseli az "A" betűt, ő az első számú helyettes. A remek szezon hatására Glen Sather rábeszéli, hogy maradjon még egy évet New Yorkban ám ez a szezon borzasztóan halványra sikerül, csak 46 pontot kapar össze, ilyen gyengén utóljára az újonc évében teljesített. A nyár végén nem újítja meg újabb egy évvel lejáró szerződését. Sajnos a többi csapat sem kapkod utánna így egészen január közepéig pihenőn van. 2009 első hónapjának 14. napján végül elfogadja anyaegyesülete a Devils ajánlatát és elős mérkőzésén parádés góllal tér vissza. Érdemeit az sem kissebbíti, hogy a találat 5-3-as emberelőnyből született.

Augusztusban megállapodik Lamorielloval és Demersszel, hogy vállal még egy évet. Ám október elsején váratlanul meggondolja magát és úgy dönt nem játszik.Saját bevallása szerint már nem tudat tartani a versenyt a többiekkel és nem tudta hozni azt a szintet amit elvárt magától. Másfél hónappal később november 17-én bejelenti visszavonulását.

GOOD BYE SHANNY! WELCOME TO HHOF!

Shanny stat

• 1524 Gms - örökranglista 11. hely
• 656 Goals - örökranglista 11. hely
• 698 Asissts - örökranglista 49. hely
• 1354 Pts - örökranglista 23. hely
• 2489 PIM - örökranglista 22. hely
• 109 GWG - örökranglista 5. hely
• 237 PPG - örökranglista 5. hely
• 60 playoff Goals - örökranglista 27. hely
• 134 playoff Pts - örökranglista 35. hely
• 17 Gordie Howe Hattrick - örökranglista 1. hely
• NHL First All Star Team - 1994, 2000
• NHL Second All Star Team - 2002
• NHL All - Star Game 1994, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2002, 2007
• King Clancy Memorial Trophy  - 2003
• Canada Cup - 1991
• IIFH World Championships - 1994
• Olympia - 2002
• Stanley Cup - 1997, 1998, 2002
• Az NHL történetének egyetlen játékosa aki 2000 büntetésperc mellé 600 gólt ütött.