Május 19-én életének 95. évében elhunyt Clint Smith egykori Rangers játékos. A Hockey Hall of Fame tag Smith volt az utolsó élő játékos az 1940-ben Stanley kupát nyert New York Rangersnek. Két hónappal élte túl Alf Spikeot aki csapattársa volt a kupagyőztes gárdában. Halálával nemcsak a legidősebb élő "Alumni" távozott a Rangers családból hanem a legidősebb Hall of Fame tag is. RIP!
Assiniboia városában, Saskatchewan államban született 1913. december 12-én. A városka kb 70 kilométerre északra fekszik a kanadai - amerikai határtól. Mint minden kanadai kissrác már gyerekkorában megismerkedett a játékkal és gyakorlatilag hamarabb tanult meg korcsolyázni mint járni. Már visszavonult játékosként így vallott azokról az időkről: "Két idősebb bátyám volt és mindig elloptam a korcsolyájukat amikor iskolában voltak." A városban rengeteg nyitott pálya volt ám csak egy fedett és a kis Clint mindig ott töltötte az idejét. 17 éves korára kiváló center és játékszervező lett oldalán Carterrel és Devlinnel az iskolai csapatban.
1930-ban 17 évesen bemutkozott a junior ligában a Saskatoon Wesleys csapatában. Alig több mint egy szezonnal később már a seniorok közt találta magát ahol 18 meccsen 19 gólt szerezve a liga legeredménysebb játékosa lett. Két év sem telt el és 1932 októberében aláírta első profi szerződését a Rangersszel, ám fiatal kora miatt egyből a farmba irányították. Abban az időben a New York farmcsapata a Springfield Indians volt. Ám nem szerepelt valami fényesen ezért kölcsönadták a kontinens másik oldalár a Vancouver Lionsba. Parádés három évet töltött az akkor NWHL-ben szereplő kanadai alakulatnál. Újonc évében gólkirály lett 25 találattal, második és harmadik évében pedig pontkirály. Először 44 ponttal, másodszor pedig 53 ponttal.
1936-ban visszatért a keleti partra az IAHL-ban játszó Philadelphia Ramblers csapatához. Smith akárcsak Vancouverben itt is megállíthatatlan volt és másodikként zárt a pontlistán. Ez a teljesítmény már végképp meggyőzte a Rangers vezetőit és a szezon végén a nagycsapathoz irányították. 1937. március 9-én lépett először jégre a Rangers mezében a New York Americans ellen. Két mérkőzést játszott csak de ez is elég volt ahoz, hogy megszerezze első találatát. Az 1937-38-as szezonra már mint a Rangers csapatának a tagja készült az első évadjára több más újonccal együtt. Smith így mesélt nevetve erről az időszakról. "A 72. utca és a Broadway sarkán laktunk egy hotelben. Láttuk az igazi New Yorkot, a közelben volt a The Cotton Club, a The Stork Club és a Cab Calloway's"
Az első szezonjában pályára lépett mind a 48 mérkőzésen és 37 pontot szerzett amivel második lett a házi listán ám mégsem ezzel tűnt ki igazán. Büntetéspercei száma egyenlő volt a nullával!!! Második évében kis híjján megismételte ezt a hihetetlen szezont és mindössze egyszer került a büntetőpadra. Remek sorozata 85 mérkőzés után szakadt meg. Két év alatt összesen két percet ült a büntiben így nem volt meglepő, hogy 1939-ben ő kapta a Lady Byng trófeát. A díj átvétele után így nyilatkozott: "Én igazán felnéztem Frank Bouchera. (csapattársára a hétszeres Lady Byng győztesre. - stero) Élveztem a játékát és próbáltam utánozni a játékomban." Természetesen a pontszerzésről sem feledkezett meg közben, 21 pontjával és 41 pontjával a legjobb lett a csapatban míg a pontjaival negyedik lett a ligában.
Az egyéni sikerek után 1940-ben végre a csúcsra is felért. A Rangers a Bostonon keresztül bejutott a Stanley kupa döntőjében ahol a Leafs ellenében megszerezte a győzelmet. A kupagyőzelmet követő évben ismét mind a 48 mérkőzésen jégre lépett de a büntetőpadra egyszer sem került. Az 1941-42-es szezon előtt már senki előtt nem volt titok, hogy nem találja a közös hangot Lester Patrickkel a klub managerével: Ettől függetlenül még két évet játszott a Broadwayen. "Lester Patrick és én igazából sosem voltunk jó viszonyban. Neki volt egy elképzelése és én nem fértem bele. Ezért eladott a Chicagonak és haraggal váltunk el. Évekkel később kibékültünk és barátok lettünk. Sőt ami azt illetti a temetésén én voltam az egyik a kísérte a koporsóját." - idézte fel a szakítás okát Clint.
És mekkora bakot lőtt Patrick? Az 1943-44-es szezonjában már mint a Chicago játékosa ott folytatta ahol New Yorkban abbahagyta. Doug Bentley és Bill Mosienko centereként 50 meccsen 72 pontot szerzett közte 49 gólpasszt. Akkor ez a teljesítmény NHL rekordnak számított. A büntetőpaddal csak kétszer találkozott így megkapta második Lady Byng trófeáját. Egyértelműen ez volt pályafutása legjobb szezonja. Összesen négy szezont töltött a szeles városban és ebbe az időszakba belefért még egy rekord. 1945 március negyedikén négy gólt ütött egyetlen harmad alatt a Canadiens kapujába. NHL pályafutását 1947-ben fejezte be, 483 mérkőzésen 397 (161+236) pontot szerzett. 281 alkalommal öltötte magára a Rangers mezét és 195 (80+115) pont került a neve mellé.
78 éves korában 1991-ben beválasztották a Hírességek Csarnokába olyan társakkal mint Mike Bossy, Denis Potvin és Scotty Bowman. Már 80 is elmúlt bőven amikor még mindig feltűnt a jégpályákon és a különböző a liga által szervezett eseményen. De az évek felette is elszálltak és nem tett jót az egészégének a két csipő műtét. A mindig csibészesen mosolygós Clintnek azonban ez már sok volt... Nyugodjék békében!
