A Jégkorong blog kezdeményezésére jótékonysági árverés lesz az árvízkárosultak javára. Ebből természetesen sem én sem pedig a Blueshirts blog nem maradhatott ki két fontos dolog miatt sem. Hajtás után az indokok illetve a felajánlott dolog.

Először is mivel miskolci vagyok elég közelről érintett az árvíz. A városból kivezető lezárt Sajó hídhoz autóval alig másfél perc alatt jutok el kocsival a lakástól. És még sietnem sem kell.  A városból kivezető négysávos úton alig akad valami forgalom. Az egész úgy néz ki mint valami kihalt városrész  mint a semmibe vezető út.

Szerencsémre én a folyó "jobbik" oldalán lakom nem úgy az a nagyon sok barát és ismerős illetve ismeretlenek akik sajnos Felsőzsolcán a bal parton. Sőt Ónodon és Edelényben is van egy-két ember akit személyesn ismerek akiknek nem kegyelmezett a víz. Ebben a nehéz időben a legkisebb segítség is nagyon sokat jelent most nekik, legyen az anyagi, tárgyi vagy lelki.

A másik ok amiért beálltam a felajálók közé a jégkorong szeretete. Nem is tudom mikor szerettem bele igazán ebbe a játékba de még 10 éves sem voltam. Az első emlékem az, hogy 8 mm-es vetítőgépen néztem otthon a hokit. Aztán jön a többi emlék. Izvesztyija kupa, világbajnokságok, 87-es Canada Cup a szlovák tévén fekete fehérben majd a calgary olimpia. Közben elolvastam olyan könyveket mint az "Az igazi jégkorong" Peterdytől és Vitraytól vagy Gallov Rezsőtől az észak - amerikai sportokról szóló könyveit.

Ott ültem a '90-es világbajnokságon még a régi BS-ben és áztam, fáztam, fagyoskodtam szabadtéren a Jegesmacik akarom mondani akkor még Kinizsi meccsein. Ekkor már fanatikus voltam és elkötelezett a jégkorong mellett. A vasfüggöny lebontásával megnyílt az út mind a játékosok mind a rajongók előtt. A keleti blokkból áramlottak kifelé a jobbnál jobb játékosok az NHL-be míg a lelkes drukkerek a műholdas adások jóvoltából láthatták is őket. Tegye fel a kezét aki emlékszik olyanra, hogy Screensport és arra, hogy Fedorovnak és Mogilnynak disszidálnia kellett ahhoz, hogy a tengerentúlon játszanak.

Közel 30 év szurkolással a hátam mögött azon gondolkodtam otthon mit is ajálhatnék föl. A sok - sok év alatt gyakorlatilag mára már csak Rangers relikviák maradtak meg - közte mezek, poharak, pólók, korongok - némelyek dedikálva akár névreszólóan is, meg egy hatalmas kártyagyűjtemény. Gondoltam ez tökéletes lesz mert van minden féle fajta, közte ritkaságok de mégsem találtam az igazit. Aztán szembe jött velem ez a kép. Tökéletes!!

Azt hiszem a kép önmagáért beszél. Jason Strudwick (ex - NY Rangers) és az azóta már Stanleyt nyerő Rob Niedermayer dedikált Fradis fényképe. Nagyon remélem méltó helyre fog kerülni valakinek a gyűjteményébe. És az ár? Mellékes mert segítettem, segítettünk. Hatalmas respect a Jégkorong blognak a Bodicsek blognak továbbá azoknak akik felajálottak és azoknak akik erre áldozni is fognak.

hockey is life, the rest just is details